Miért válassz kézműves ékszert különleges alkalmakra?

"A jó dolgokra megéri várni!"
Általában rohanunk. Futunk, hogy épp odaérjünk valahová, szaladunk, hogy le ne késsünk valamiről. Igyekszünk, hogy aki számít, azok életében jelen legyünk. Ebben a hajszában, ami nap, nap után ismétlődik már-már gépiesen levesszük a polcról a megszokottat, a jól ismertet majd sorban állunk, plasztikkártya, csippanás, zörgő zacskó és a viszontlátásra.
A mindennapi választásaink sokszor igazodnak az életünk gyorsan pergő ritmusához, alkalmazkodunk a koncentrált kínálathoz. Egy helyen, egy időben, mindent és közben gyakran a nagy semmit.
Az ékszerek világában sincs ez máskép. Az utcán sétálva ha megfigyeljük az együtt áramló embertömegeket láthatjuk, hogy a választások egyszerűek. Hasonló karika fülbevalók, szimpla gyöngy bedugós ékszerek - műanyag fast fashion tömegtermékek, amikért sokszor nem is kár, ha megkopnak, vagy elvesznek az utca porában. Úgyis van épp ugyanolyan másik az üzletben, a rutin bevásárlókör során újra beszerezhetőek. A fogyasztás pörög, az ember pedig új teendőt véshet fel a következő listára. Újra csippanás.
A lélek pedig türelmesen vár.
"Most voltam, mégis újra mennem kell!" "Legutóbb is többfélét vettem, most mégsem tetszik semmi már!" "Miért nem gondoltam át jobban a dolgokat?" "Miért nem szántam rá több időt?"
Sok szempontból tisztelem az idősebb generációt. Szeretem figyelni őket, tanulni tőlük, magamba szívni mindazt, amiből saját utam során én is szeretnék megőrizni. Kifejezetten kedvelem, ahogy a kisöregek tudják milyen egy tárgyat - ékszert szívből őrizni, szeretve viselni. Mert emlékeznek arra, hogy mikor és kitől kapták. Hol voltak akkor és milyen érzések fűződtek szorosan ahhoz a pillanathoz, vagy mit váltanak belőlük ki most, ha visszagondolnak a múlt történéseire. Hiszen egy gyűrű egy életen át kísérte őket. Nem volt mellette még öt másik. Igazán mélyről árad belőlük a megbecsülése és tisztelete a tárgyaknak, ékszereknek, amiket a kezükben tartanak, az emlékeknek amiket a szívükben őriznek. Igaz, régen nem volt ekkora választék, nem volt ennyi pénz, amiből halmozni lehetett volna. De megtanulták értékelni és értékesnek látni amilyük van. Vigyáznak rájuk, a konyhában ülve tisztogatják őket, valóban sajátjuknak érzik azokat. Nem véletlenül mondják sokan, hogy engem a Mamától kapott nyaklánccal a nyakamban temessenek el, vagy a Papától kapott gyűrűvel az ujjamon engedjetek a föld alá megpihenni. Mert ami érték, lélek, szív, az a földi életen túl is kísér, összeköt!
Pontosan ezért szívbemarkolóan gyönyörű számomra a hagyományok elismerése és éltetése! Mert nem egyszerű kinyilatkoztatások, esztétikai remekművek, hanem szívet, lelket és történeteket hordoznak - mindannyiunk számára mesélnek. A kézműves ékszereknek két élete van. Egy, amit az alkotónál töltenek és egy másik, ami alatt - ideális esetben generációkon átívelően - a tulajdonost kísérik.
Minden kézműves ékszer mögött ott van egy kreatív alkotó, egy ember, aki nevével, hitelességével áll az elkészült ékszer mögött. Van kihez fordulni, van kitől kérdezni és van, akihez kapcsolódni lehet! Tudod, hogy választásoddal pontosan kit támogatsz és az milyen értékrendet képvisel.
A kézműves ékszerkészítés gyakran időigényes folyamat! Meg kell ismerni a viselő igényeit, személyiségét, be kell szerezni a megtervezett egyedi termék minőségi alapanyagait, melynek élettartama nem csupán egy szezonra szól. És itt indul a varázslat. A kézműves gyöngy ékszerek gyöngyszemről gyöngyszemre egyesével kerülnek felfűzésre a fűzőszálra. Számolni kell közben, színeket váltani, formát tartani és váltani. Nincs gép, nincs automata. Csak két dolgos kéz, végtelen türelem és annál is nagyobb alaposság - na meg persze egy jó szemüveg.
Nincs két teljesen egyforma ékszer! És ez adja a maga varázsát. A készítő órákat, sokszor heteket tölt a nyaklánc elkészítésével, a hozzá illő fülbevaló megfűzésével. Miközben a tulajdonosára gondol, arra az életútra, amit az általa készített gyöngy ékszer bejár majd, az alkalomra, melyre készül. Az energiaáramoltatás képes teremteni, a termék előállítás a materiális alkotás maga. Kialakul egyfajta kapcsolat a készíttető és az alkotó között. Mert a teremtés - még ha csupán ékszerkészítésről is beszélünk - idő és várakozás, párban járnak. A várakozásban pedig benne van az izgalom, a vágyakozás, majd az egymásra találás öröme, a beteljesülés.
A kézműves termékek ezt a szilárd nívót képviselik, egyfajta bizonyosságot arról, hogy valami megismételhetetlen, valami gondossággal készített, emberi kézzel és szívvel fércelt.
Zárszóként még egy gondolat: ugyan igaz, hogy a modern nyugati világ forgatagában elfelejtettünk várni és vágyakozni, értékelni az egyediség, a tökéletlenség mindent megmásító szépségét. Mégis hiszem, hogy bőven megfér egymás mellett a tömegtermelés által biztosított hozzáférhetőség és a magyar kézművesség, mely ha nem is egyeduralkodó módon, de szívünknek teret adva a különleges alkalmakat még színesebbé, teljesebbé teheti!
Kívánom, hogy képesek legyünk megőrizni azt, ami egyértelműen emberi és utánozhatatlan!




Hozzászólások